Sorozatunk legújabb részében időutazásra indulunk. A messzi múltban kalandozunk, az ókori Görögországban, azon belül is a Peloponnészosz félszigeten, Olümpia városában. Több mint ezer éven át itt tartották ugyanis Zeusz isten tiszteletére azt az atlétikai és vallási rendezvényt, amely aztán a modern olimpiák előképe lett.
Háborúk jöttek-mentek, birodalmak születtek és omlottak össze, az ókori olümpiai játékok mégis évszázadokon át szigorú rendben követték egymást. A játékok eredete sok fejtörést okoz a történészeknek, hiszen nem tudjuk, mikor rendezték az elsőt. A kutatók véleménye szerint ez a Krisztus előtti 776-ban lehetett.
Futás Héraklész lábmérete szerint
Az első játékokon egyetlen versenyszám volt, a stadionfutást. A távot a nagy erejű görög hős, Héraklész lábméretének a négyszázszorosában határozták meg, vagyis kb. 192 méterben. Az olimpián csak szabad görög férfiak vehettek részt. Az emberek hírnökök útján értesültek a rendezvényről. Aki részt akart venni rajta, kilenc hónapon keresztül a saját hazájában edzett, majd ezt követően még Olümpia városában is harminc napig volt köteles készülni, hogy indulhasson a játékokon.
A versenyszámok
A 14. olümpián aztán bővült a versenyszámok listája, mégpedig a kétszeres stadionfutással. A következőn (Kr. e. 720-ban) a hosszútávfutást is felvették a mérkőzések közé. Igazán nagy változás pedig akkor következett (Kr. e. 708-ban), amikor megjelent a programban a pentathlon, azaz az öttusa. Ez stadionfutásból, távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt. Végül az ökölvívás, a fogathajtás és pankráció, utolsóként pedig a fegyveres futás lett az ókori olimpiai számok része. Az öttusa a modern olimpiákon is versenyszám, igaz jelentősen megváltozott formában. A sportág napjainkban éppen nagy változás előtt áll, a lovaglás ugyanis kikerült belőle, helyette a vívás, az úszás és a lövészettel kombinált futás mellett az ötödik versenyszám 2025-től egy akadályverseny lesz.
Egynapos versenytől az olümpiai faluig
Ahogy nőtt a versenyszámok listája, úgy lett egyre hosszabb az olümpiai program. Kezdetben egy-, majd kétnapos volt, fénykorában viszont már öt vagy hat teljes napot is felölelt szigorú rendhez igazodva. A versenyek színhelyén egyre több sportoló és néző fordult meg. A feljegyzések szerint a fénykorban az 50 ezret is elérte a látogatók száma, ezért aztán a mérkőzések színhelyei mellett valódi olümpiai falut hoztak létre edzőtermekkel, vendégházakkal, fürdőkkel és komoly vendéglátással.
A győztes jutalma
S hogy mi volt a győztesek jutalma? Amikor a versenyszám végén a kikiáltó kihirdette a győztest, kapott egy zöld pálmaágat és egy piros szalagot. A játékok utolsó napján aztán olajfakoszorút tettek a fejére. Egytől egyig valamennyi bajnoknak szobrot is állítottak Olümpia városában. S még ezzel sem volt vége a jutalmak sorának. A saját városukba hazatérő győzteseket életük végéig kivételes megbecsülés övezte. Nem kellett adót fizetniük, sőt rendszeres pénzbeli ellátásban részesültek. A olimpikonoknak a háborúkban is előjogaik voltak: ha fogságba estek, azonnal szabadon kellett őket bocsátani.
Amiért vége lett
A játékokat, mint a keresztény vallással össze nem egyeztethető pogány szokást végül Theodosius római császár betiltotta. Az igazi véget azonban az Olümpiában bekövetkezett földrengés jelentette a 6. században, ami romba döntötte az olümpiák helyszínéül szolgáló létesítményeket. Szerencsére az 1800-as évek végén a francia Pierre de Coubertin kezdeményezésére a játékok újjászülettek, így ma a világ legnagyobb és legfontosabb sporteseményeként ünnepelhetjük az olimpiát.