Köztudott, hogy az első újkori olimpiai játékokat 1896-ban Athénben, Görögország fővárosában rendezték. Az azonban talán kevésbe ismert, hogyan éledt újjá az olimpiai mozgalom, hogy a több mint ezer évnyi fényes múltra visszatekintő ókori játékok – melynek történetét I. Theodosius császár 393-as döntése zárta le pogány praktikának bélyegezve az olümpiát – hagyományaira építve megszülessen az ötlet, amelyből a modern idők legnagyobb szabású sporteseménye nőtt ki.
A nagyon korai előkép, a Cotswoldi Olimpiai Játékok
A modern olimpiai mozgalom kialakulására és megszerveződésére ugyan csak az 1800-as évek második felében került sor, de már a 17. századi Angliában rendeztek egy, az olimpiára emlékeztető sporteseményt. Ez volt a Cotswold Olimpick Games (nem elírás, tényleg így kell írni), a Cotswoldi Olimpiai Játékok. A feljegyzések szerint 1612 és 1852 között kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de szinte minden évben megrendezésre került ez az egy- vagy két napos fesztivál. Külön érdekesség, hogy 1951-ben a hagyományt újjáélesztették és a versenyt 2024-ben is megrendezték. És hogy mik a versenyszámok? Többek között lóverseny, kutyás futás, tánc, birkózás és kalapácsdobás, de sakk és különböző kártyajátékok is szerepelnek a programban.
A Cotswoldi Játékok ötlete egyébként egy Robert Dover nevű ügyvédhez köthető, aki szinte egyedül találta ki és szervezte meg az eseményt a kezdetektől egészen 1642-ig. És szép dolog lenne egyfajta kapocsként látni az általa kitalált játékokat az ókori és a modern olimpiák között, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy bár a korabeli Angliában kifejezett rajongással tekintettek az ókori görögökre, Dovert inkább katonai megfontolások ösztönözték a játékok megszervezésére.
A görög olimpiai mozgalom születése
A 19. században az olümpiai játékok újjáélesztésének gondolata először Panajótisz Szúcosz görög költő és újságíró fejében fordult meg, aki 1833-ban verset is írt a témáról. Ez azonban még kevés lett volna, de az ötletnek akadt egy tehetős támogatója is, méghozzá Evángelosz Zápasz, üzletember, Görögország leggazdagabb vállalkozója, aki szívesen szponzorált mindenféle sport- és kulturális eseményeket, így értelemszerűen kezdetektől rajongott ezért az ötletért is. Levelet írt tehát Ottó görög királynak, amelyben felajánlotta, hogy újjáéleszti az olümpiai játékokat, és pénzjutalomban részesíti a játékok győzteseit. Az első verseny 1859-ben került megrendezésre Athén városának egyik központi terén.
Az egynapos rendezvényen csak görög férfiak vettek részt, és az ókori olümpiákhoz hasonló szakágakban versenyeztek: futásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban, birkózásban, rúdmászásban és távolugrásban. Az 1870-es és 1875-ös Zápasz-féle olimpiának már a Pánehellén Stadion adott otthont, amelynek régészeti feltárására és teljes felújítására nem sokkal korábban került sor. Ebben a fantasztikus, teljesen márványból készült arénában tartották később az első hivatalos modern olimpiai játékok megnyitóját és záróünnepségét is 1896-ban. Az 1870-es játékokat 30 ezer néző tekinthette meg a felújított stadionban, ami akkoriban óriási szám volt. Bár a beszámolók szerint az időjárás nem volt kedvező, a játékok óriási sikert arattak, és az újságok szerte Európában arról cikkeztek, hogy az „Olümpia újjászületett”.
A Wenlocki Olimpiai Játékok
Nemcsak Görögországban, hanem a korabeli Angliában is volt érdeklődés az olimpiai eszme iránt. A kezdeményező itt Dr. William Penny Brookes volt, aki 1850-ben hozta létre olimpiai társaságát egy nyugat-angliai kisvárosban, Wenlockban. Az első versenyt a helyi lóversenypályán tartották, és a különböző atlétikai számok és a taposópedálos kerékpározás mellett olyan attrakciók is szerepeltek a programban, mint a talicskatolás bekötött szemmel. Brookes ötletének hatására és az ő közreműködésével jött létre 1865-ben az angol Nemzeti Olimpiai Egyesület, amely a következő évben meg is rendezte Londonban az első nemzeti olimpiát. Bár a szervezet eredeti formájában 1883-ban megszűnt, nagyon nagy hatást gyakorolt a későbbi olimpiai mozgalomra.
A nemzetközi olimpiai mozgalom szülőatyja, a francia Pierre de Coubertin báró is ennek a két fantasztikus embernek, a görög Evángelosz Zápasznak és az angol William Brookesnak az ötleteire építette saját elképzeléseit, amikor nem sokkal később, 1894-ben létrehozta a világ azóta legnagyobb sportmozgalmát, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Erről, Coubertin báróról és az első olimpiáról majd a következő számban olvashattok.