Sorozatunk előző részeiben az ókori olümpiák történetét és az újkori játékok előképeit tekintettük át, most viszont már az első igazi olimpiai játékokkal és az olimpiák két fontos jelképével is fogunk foglalkozni. Izgalmas időutazás lesz!
Az 1896-os athéni olimpia
Az első hivatalos újkori olimpiai játékokat 1896 áprilisában rendezték Athénban. Tudjuk ugyan, hogy 1870-től Athén városa és az athéni Pánhellén Stadion többször is otthont adott olyan sporteseményeknek, amelyek hasonlítottak az olimpiai játékokra, a francia Pierre de Coubertin báró által 1894-ben alapított Nemzetközi Olimpiai Bizottság első hivatalos rendezvényére azonban 1896-ban került sor. Egy sor előzetesen felmerülő probléma miatt az első játékok helyszíne sem volt teljesen egyértelmű, így még az is szóba került, hogy az éppen ezeréves fennállását ünneplő Magyarország fővárosában, Budapesten rendezzék meg az jeles eseményt. Végül a döntés mégis Athénra esett. Mai szemmel nézve a résztvevő országok száma alacsony volt (14 nemzet vett részt a játékokon) de így is a korszak legjelentősebb sporteseményeként tekintünk az első játékokra. Az újkori olimpiák történetének első bajnoka az amerikai James B. Connolly lett, aki az első nap első döntőjében, a hármasugrásban érte el történelmi sikerét 13,71 métert ugorva.
A házigazda görögök számára a legnagyobb siker Szpirídon Luísz győzelme volt, aki a máig legklasszikusabbnak tartott versenyszámot, a maratoni futást nyerte meg. Az első játékok legsikeresebb versenyzője a német Carl Schuhmann lett, aki birkózásban és tornában is bajnoki címet szerzett, súlyemelésben pedig negyedik lett. Magyarországot Athénban hat sportág hét sportolója képviselte. A legkiemelkedőbb teljesítményt a legendás úszó, Hajós Alfréd nyújtotta, aki két versenyszámban (100 méter, 1200 méter) is a legjobbnak bizonyult. Egy anekdota szerint a sikeres szereplés után az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, I. Ferenc József kérdezte meg tőle, hogy hol tanult meg ilyen jól úszni, mire ő azt válaszolta: „Felség, hát a vízben”.
Párizstól Stockholmig
A II. Olimpiai Játékokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság francia alapító-elnöke előtti tisztelgés jegyében Párizsban rendezték. A nagy elvárások ellenére az esemény a „zűrzavarok olimpiájaként” vonult be a sporttörténelembe, érdekesség viszont, hogy ezen az olimpián már nők is részt vettek. Az első női olimpiai bajnok Hélène de Pourtalès lett, a győztes svájci vitorlás csapat tagjaként, míg az első női egyéni olimpiai elsőséget Charlotte Cooper brit teniszező szerezte meg, miután a döntőben legyőzte francia ellenfelét.
Az 1904-es olimpiai játékok sem sikerültek sokkal jobban, mint a párizsi torna. Az eseménynek az USA Missouri államában található St. Louis adott otthont. Különböző okok és problémák miatt mindössze 12 nemzet sportolói indultak a 91 számban, így nem csoda, hogy a rendezvény a házigazda amerikaiak háziversenyévé silányult. Magyarország négy versenyzővel indult ezen az olimpián, és Halmay Zoltán és Kiss Géza úszóknak köszönhetően végül az ötödik helyen végzett a képzeletbeli éremtáblázaton.
A következő, 1908-ban a brit fővárosban rendezett olimpia egy új minőséget képviselt. Gyönyörű helyszínek, minden addiginál több résztvevő nemzet, több mint 2000 sportoló, London tényleg a sport ünnepét ülte. Ezen az olimpián szerepelt először a foci a programban és itt volt először hivatalos megnyitóünnepség, ahol az egyes országok sportolói saját zászlóik vonultak fel a közönség előtt.
Az 1912-es olimpiának a svéd főváros, Stockholm adott otthont. Ezen a tornán olyan technikai újításokat vezettek be, mint a hangosbeszélő vagy az elektronikus időmérés, és ez volt az első olimpia, ahol mind az öt földrész sportolói részt vettek. Stockholmban rendeztek először modern öttusa versenyt Pierre de Coubertinnek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének az elképzelései alapján. A próbák részben egy ókori görög hírvivő által leküzdendő feladatokat jelképeztek, így lettek a versenyszámok: lovaglás, vívás, úszás és futás. A modern kort az ötödik sportág, a lövészet szimbolizálta.
Az olimpiai érmek és az olimpiai zászló
Az első olimpián a győztes ezüst-, a második helyezett pedig bronzérmet kapott, míg a harmadik helyezett jutalma babérkoszorú volt. A következő két olimpián „csak” okleveleket kaptak a legjobbak, majd az 1908-as londoni játékok voltak az elsők, ahol a legjobb versenyzők nyakába a ma is szokásos arany-, ezüst- és bronzérmet akasztották.
A modern olimpiák legismertebb szimbóluma az ötkarikás olimpiai zászló. Ezt is Pierre de Coubertin tervezte, és 1913-ban így mutatta be: „Az olimpiai zászló […] az öt kontinenst jelképezi, akiket az olimpiai eszme egyesít…” Nyilvánosan először a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásának 20. évfordulóján, 1914-ben vonták fel.