Most kezdődő sorozatunkban minden a pénz körül fog forogni. Abban rögtön az elején megegyezhetünk, hogy a pénz olyan dolog, ami kell, más szóval szükséges a boldoguláshoz, az életünk olyan meghatározó része, ami nélkül el sem tudnánk képzelni a világunkat. Azt is mindenki tudja, hogy a pénz sokféleképpen jelenhet meg.
Lehet érme, bankjegy, létezhet virtuálisan, bevételként lehet anya és apa jövedelme, nagymama nyugdíja, a te zsebpénzed, a kiadási oldalon pedig egy hétvégi nagybevásárlás, a villanyszámla vagy éppen az a roller, amit az összegyűjtött zsebpénzedből, meg a szülinapra kapott összegből vettél. És még számtalan más dolog is lehet pénz. Szóval a dolog nem egyszerű. Első lépésként így a legjobb, ha tisztázzuk, hogy mi is a pénz és megismerkedünk röviden a kialakulásának a történetével.
Szóval mi a pénz? Először is fizetési eszköz. Lehet vele vásárolni. A pénz egyben értékmérő is, hiszen kifejezi az egyes áruk értékét. Egy ing mondjuk 10 euró, a szeptemberi Kabóca meg előfizetőknek 1 euró. Így könnyen kiszámolható, hogy az ing árából egy egész éves Kabóca előfizetés kijön. Tehát a pénz arra is jó, hogy összehasonlítsuk az egyes termékek, dolgok árát. És még van egy nagy csodája a pénznek: a kincsképző szerepe! Ha nem költjük el azonnal, akkor is megőrzi az értékét, lehet gyűjteni, félretenni, felhalmozni, és később egy nagyobb értékű árucikkre elkölteni.
Réges-régen, a társadalmak előtti időkben nem volt szükség pénzre, az ősemberek megosztották a természettől vadászat, halászat, gyűjtögetés során szerzett javakat azokkal, akikkel együtt éltek. Később azonban, ahogyan az eszközök egyre hatékonyabbá váltak, előfordult, hogy egyes emberi csoportok bizonyos dolgokból többet termeltek, mint amennyit elfogyasztottak, más javakból viszont továbbra is hiányt szenvedtek. Egyik csoport mondjuk képes volt egy csomó építőanyagnak való fát kitermelni az erdőből, de nem volt lisztje, míg a másik csoport éppen fából szenvedett hiányt, de volt egy csomó felesleges gabonája, amit lisztté lehetett őrölni, aztán abból kenyeret sütni. Ezek az embercsoportok közötti cserék eleinte esetlegesek voltak, később azonban általánossá váltak. Viszont volt velük egy nagy probléma: nem mindig volt könnyű megfelelő cserepartnert találni. A pénzhez értő szakemberek, a közgazdászok ezt úgy szokták mondani, hogy a „meztelen földműves nem mindig találkozott az éhes szabóval”. Így merült fel annak az igénye, hogy a közvetlen cserebere helyett kitaláljanak egy közbülső csereeszközt.
Ez lett a pénz, pontosabban először az árupénz, azaz a cserék közvetítője, ami megfelelt azoknak a tulajdonságoknak, amik a pénzzé váláshoz szükségesek. Lássuk, hogy mik is ezek! Az első, hogy ez a bizonyos dolog legyen viszonylag ritka és sok ember számára kívánatos. Amiből sok van, az általában nem értékes. A pénznek viszonylag kis tömegben is nagy értéket kell képviselnie, ami a könnyű szállítást és az elrejtést is biztosítja. Nagyon fontos, hogy ne használjuk másra, például ne együk meg, ne állítsunk elő belőle más terméket. A következő a tartósság. Alapszabály, hogy a pénz nem romolhat meg. További lényeges elem a felismerhetőség. A pénzen látszania kell annak, hogy mire használják. És még valami: az egyformaság és a könnyű oszthatóság.
Ez lett a pénz, pontosabban először az árupénz, azaz a cserék közvetítője, ami megfelelt azoknak a tulajdonságoknak, amik a pénzzé váláshoz szükségesek. Lássuk, hogy mik is ezek! Az első, hogy ez a bizonyos dolog legyen viszonylag ritka és sok ember számára kívánatos. Amiből sok van, az általában nem értékes. A pénznek viszonylag kis tömegben is nagy értéket kell képviselnie, ami a könnyű szállítást és az elrejtést is biztosítja. Nagyon fontos, hogy ne használjuk másra, például ne együk meg, ne állítsunk elő belőle más terméket. A következő a tartósság. Alapszabály, hogy a pénz nem romolhat meg. További lényeges elem a felismerhetőség. A pénzen látszania kell annak, hogy mire használják. És még valami: az egyformaság és a könnyű oszthatóság.
Persze először az aranyat és az ezüstöt is természetes formájában (ahogy előkerült a földből vagy ahogy kimosta a folyó) használták, a rögöknek csak a nagyságát nézve. Igen ám, de ekkor felmerült a súly és a fém tisztaságának kérdése. Ez vezetett ahhoz, hogy egyforma méretű és fémtartalmú egységeket kezdtek a nyers aranyból és ezüstből készíteni, ez lett az érme. Az ókori görög történetíró, Hérodotosz szerint ilyent először a mai Törökország területén található Lüdia lakói készítettek a Kr.e. 650 körül. Innen terjedt el aztán később egész Görögországban, majd az egész klasszikus ókori világban a pénzérme. A pénz történetének további lépéseit majd az októberi számban olvashatjátok.