Sorozatunk előző részében a pénz történetének áttekintése során elérkeztünk a bankjegyek korába. Fizetőeszközként tehát megjelent az arany- és az ezüst- mellett a papírpénz. Ez óriási változást hozott, hiszen, mint láttuk, a középkorban a pénzhiány óriási probléma, a kereskedelmet akadályozó tényező volt.
Papírpénzből viszont elvileg annyit lehet csinálni, amennyit csak akarunk. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Hiszen ha sok papírpénzt nyomtatunk, és mindenkinek lesz sok papírpénze, akkor az minden kereskedelmi forgalomban kapható dolog árát felfelé fogja hajtani. Másként fogalmazva a pénz értéke romlani fog. Hiába van sok bankjegyem, ha minden árucikk nagyon sokba kerül. Ezt a dolgot nevezzük inflációnak. Úgy is mondhatnánk, ha nagyobb a kereslet (azaz több a forgalomban lévő pénz), mint a kínálat (azaz forgalomban lévő árucikk), az inflációhoz, más szóval pénzromláshoz, megint más szóval áremelkedéshez vezet. Egy fontos gond azonban mindenképpen elhárult a papírpénz megjelenésével: többé nem kellett attól a középkorban gyakori problémától tartani, hogy hiány lesz a pénzből, hiszen az többé nem feltétlenül volt arany vagy ezüst.
A felmerülő problémák sora azonban nem szűnt meg a papírpénz megjelenésével. Eleinte ugyanis ahány bank, annyiféle bankjegy. De született megoldás. Egyes európai országok – elsőként Svédország – úgy döntöttek, hogy saját, állami bankjegyeket bocsátanak ki, és csak ezt fogadják el csereeszközként a kereskedelemben. Így születtek meg az egyes országok nemzeti pénznemei és vált a bankjegyek, azaz a papírpénz kibocsátásának joga kizárólagos állami feladattá.
A papírpénznek könnyen beláthatóan óriási előnye a nemesfémpénzhez képest, hogy egyszerű volt tárolni és hordozni. Persze van egy komoly hátránya is: könnyen hamisítható. Ezzel együtt is nagyon hamar népszerűvé vált először Európa- majd világszerte, és az 1800-as években már a pénzforgalom nagy részét papírpénzzel bonyolították. Ezek mögött a bankjegyek mögött azonban még aranyfedezet állt, azaz ha valaki szerette volna, akkor a papírpénzét a bankban aranyra cserélhette volna. De nem sokan éltek ezzel a lehetőséggel, mivel a papírpénzt sokkal könnyebb volt kezelni. Azt azonban látni kell, hogy a bankjegyek értékét a nemesfémre való garantált átválthatóság és az emberek által ebbe a garanciába vetett bizalom adta. Így amíg a bizalom fennállt, nem volt szükség a nehézkesen kezelhető nemesfémre, az szépen pihent a páncélszekrényekben, és az emberek abban a tudatban használták a papírpénzt, hogy ha akarják, beválthatják nemesfémre.
És itt elérkeztünk egy újabb fontos fogalomhoz: a pénzteremtés képességéhez. A kereskedelem és a papírpénz-forgalom növekedésével az állam által nyújtott garancia ellenére sem lehetett volna az összes forgalomban lévő bankjegyet nemesfémre cserélni. De amíg él a bizalom, és nem akar hirtelen mindenki aranyat, ez nem is jelent gondot. A baj akkor van, amikor az emberek elvesztik a bizalmukat a papírpénzben. Ilyen többször is előfordult a történelemben, az egyik ismert példa a francia forradalom idején, 1790-ben kibocsátott asszignáta nevű papírpénz. Ebből nagyon rövid idő alatt olyan sokat nyomtattak Franciaországban, hogy az sokszorosan meghaladta annak a nemesfémkészletnek az értékét, amely a bankjegyek fedezetéül szolgált. Ez egyenes úton vezetett egy igen gyors ütemű pénzromláshoz, és francia papírpénz teljesen elértéktelenedett, senki nem fogadta el fizetőeszközként. Az asszignáta okozta pénzügyi problémák majd csak évekkel később, már Napóleon uralma alatt oldódtak meg a forradalmi Franciaországban.
A fentiekből az volt a tanulság, hogy a papírpénz elértéktelenedését csak az akadályozhatta meg, ha a bankjegyek nyomtatására jogosult állam kizárólag annyi pénzt hozott forgalomba, amennyire nemesfémfedezete volt. Így jött létre az úgynevezett aranystandard rendszer, amelyet szinte az egész világon használtak, a legtovább az Amerikai Egyesült Államokban. Ez sem tartott azonban örökké. Kiderült, hogy ennek a rendszernek is megvannak a korlátai és a hátrányai, így a 20. századik közepén egy új fejezettel íródott még tovább a pénz története: megjelent a hitelpénz fogalma, ami tulajdonképpen nem más, mint az általunk is használt modern pénz. Erről majd a következő számban olvashattok.