A hagyomány szerint Péter-Pál napján, tehát június 29-én, megszakad a búza töve, és kezdődik az aratás. Nagy munka volt a betakarítás akkor, amikor még kézi erővel, kaszával vágták le az érett gabonát. De örült is aztán a gazda és háza népe, a molnár meg a pék. Újra megteltek a zsákok liszttel, és sülhetett az új kenyér.
A pék akkor dolgozott, amikor más aludt. Éjjel dagasztotta, kelesztette a tésztát, hajnalban sütötte, és reggelre elkészült a friss, illatos kenyér. Jó kenyeret az a pék tudott sütni, aki jó minőségű lisztet használt hozzá, és nem sajnálta az időt és a munkát. A fehér kenyér tiszta búzából, a barna rozsból készült. A finom kenyérnek híre ment, az ügyes mester pékségét távoli vidékekről is felkeresték az emberek.
A kis pékségekben a felesége és a fia segített a mesternek. A pék dagasztott, kiszakította a tésztát, bevetette sülni a kemencébe. A feleség elkészítette a kovászt, árusította a boltban a kenyeret, a fiú pedig mindenben segített. A nagyobb műhelyekben inasok és legények is dolgoztak. Ki dagasztott, ki formálta, gömbölyítette a tésztát. A mester irányította a munkát. A legkisebb inas aztán reggel a hátára akasztotta a kosarat és szaladt a friss pékáruval a megrendelőkhöz.
Ma a pékségekben szinte minden munkafolyamat gépesített. Villany melegíti a kemencét és hajtja a gépeket. Csak kevés kézműves műhely van, ahol a régi hagyományok szerint dolgozik a pék. Ám azoknak egyre nagyobb a híre. A pék legfontosabb munkaeszköze a sütőlapát, a dagasztóteknő és a szakajtókosár. A szakajtókosár szalmából készült. Vászonkendővel kibélelték s úgy kelesztették benne a kenyértésztát. A tésztát nem élesztővel kelesztették meg, mint manapság, hanem kovásszal. Az élesztőt nem ismerték régen. A kovászt búzakorpából készítették. Puha, jó illatú és tartós lett a vele sütött kenyér.
A kenyérsütés a kovász elkészítésével, kelesztésével kezdődött. Majd befűtöttek a kemencébe. Jól megrakták fával, gallyal vagy kukoricaszárral, szőlővenyigével, és hozzáláttak a dagasztáshoz. A tésztát hosszú fateknőben dagasztották. Jól kidolgozták, utána betakarták, hogy melegen legyen, és kelni hagyták néhány órát. Amikor megkelt, táblán darabokra szaggatták, gömbölyítették, formázták, majd szakajtókosarakba tették, és újra kelesztették.
Mire a tészta harmadszor is megkelt, a kemence is jól felfűlt. Szénvonóval kihúzták belőle a parazsat és hamut, pemettel, vizes kukoricacsuhéval a kemence fenekét is kitisztogatták. A tésztát a szakajtókosárból ráborították a hosszú nyelű sütőlapátra és bevetették a forró kemencébe. Faluhelyen az asszonyok is tudtak kenyeret sütni. Kovászoltak, dagasztottak, legfeljebb a sütést bízták pékre. Hetente akár kétszer-háromszor is sütöttek, maguk látták el a családot kenyérrel. Még lány korukban megtanulták a mesterséget. Úgy tartották, minden lánynak előbb meg kell tanulnia kenyeret sütni, csak azután mehet férjhez.
Feladat
Megette a kenyere javát – szokták mondani az idős emberre. A kenyér szónak ebben a szólásban élet jelentése van. Magyarázd meg, hogyan! Gyűjts olyan szólásokat, amelyben a kenyér szó van!