Nehéz mesterség volt régen a fazekasoké. Megerőltető dolog a földdel dolgozni, taposni, gyúrni az agyagot nap mind nap. De a mesterség megtanulása is fáradságosabb volt más mesterségénél, mert sokat kellett a korongolást gyakorolni. Mégis leginkább szegény emberek voltak a fazekasok.
A tanulást korán kellett kezdeni. Nyolc-kilenc éves korában már kis tányért korongolt az inas. De még jó pár év gyakorlás kellett ahhoz, hogy mester váljék belőle.
A legnehezebb része a mesterségnek az agyag kibányászása volt. Ezután következett az előkészítése. Vagdosták, szelték az agyagot, így tisztították ki belőle a fűszálakat, szennyeződést. Ez ugyan könnyű, de unalmas munka volt, éppen inasnak való. Aztán mezítláb körbe-körbe járva taposták az agyagot, ami megint csak nagy erőt kívánt. Végül gyúrópadon, mint egy tésztát, kézzel is jól kidolgozták.
A fazekas legfőbb munkaeszköze a korong. Ezen formálja ki az edényt. A korongolás nagy gyakorlatot és ügyességet kívánt, hiszen a lágy agyag könnyen eltorzult a lábbal hajtott, gyorsan forgó munkalapon. Az edényt aztán száradni hagyták, díszítették, mintákat festettek vagy karcoltak rá, mázzal leöntötték és kemencében kiégették. A díszítés női munka volt, a fazekas ezt legtöbbször a feleségére vagy a lányára bízta. Nagy figyelmet kívánt az edények berakása a kemencébe és kiégetése. A kisebb edényeket a nagyobbakba tették, nehogy elpattanjanak a nagy forróságban.
Gömörben egész faluk népe élt a fazekasságból. Errefelé kiváló agyaglelőhelyek voltak, a legalkalmasabbak tűzálló edények készítéséhez. Híresen kitűnő agyag fordult elő például Fazekaszsaluzsány határában. Más vidékre is szállították, de a zsaluzsányiak maguk is sok ezer fazekat és korsót készítettek belőle évente. Nem véletlen, hogy a település nevébe is belefoglalták a fazekas szót.
A gömöri edény messze földön híres volt. A fazekasok cserépedénnyel megrakott szekereikkel sok száz kilométert bejártak, és a falukban meg-megállva, a piacokon, vásárokon mindenfelé kínálták a portékájukat. Az alföldi gabonatermő vidékeken búzára cseréltek. Amennyi gabona belefért az edénybe, annyiért adták.
Nem mindegyik agyag alkalmas arra, hogy tűzálló edény készüljön belőle, olyan, amiben sütni-főzni is lehet a forró tűzhelyen. Amelyik agyag nem állta a hőt, abból készültek az italokat, ételeket tároló és az étkezéskor használt tálaló edények, a kancsók, korsók, tálak, tányérok. Ezek készítői a korsósok és tálasok voltak.
Ma üveg-, műanyag vagy vasedényeket használunk a háztartásokban. Így a fazekasoknak manapság alig van munkájuk. Kevesen tudnak megélni ebből a mesterségből.
Feladat
A cserépedény embert formáz. Van szája, füle, nyaka, hasa, talpa, feneke. Nevezd meg a fenti lakodalmasfazék részeit!