A háztetők fa- és gerendaszerkezetét az ácsok készítik. Ma is van munkájuk bőven az építkezéseken. De mennyivel több és többféle volt egykor, amikor még nem ismerték a műanyagot, nem használtak vasbetont, és rengeteg fából készült eszköz és tárgy vette körül az embereket az otthonukban és a gazdaságban.
Az ács fával dolgozik. Az erdőből kitermelt nyers fából régen maga készítette a gerendákat, pallókat, deszkákat. Fejszével, bárddal hasította a fát, vonókéssel simára igazította, és csapolással összeállította belőle a ház faszerkezetét, a bútort, harangtornyot, malmot, hajót. Kevés szerszáma volt. Az igen régi ácsok még fűrészt és gyalut sem használtak, ezek a szerszámok későbbi találmányok. A szöget és a csavart sem ismerték. Úgy illesztették össze a szerkezet darabjait, hogy árkot faragtak a gerendába és egymásba csúsztatták őket. Ezt mondták csapolásnak.
Ahol sok volt a fa, erdős vidéken az egész házat fából építették. Nemcsak a tetőgerendázat, hanem a tetőt fedő zsindely, de még a ház fala is fából volt. A nagy tölgyfagerendákat ékeléssel illesztették egymásba. Ezek voltak a boronafalú házak. Azonban sok fát ki kellett vágni akár egy egyszerű falusi ház megépítéséhez is. Még több fára volt szükség a várak megerősítéséhez. Amikor aztán végre észrevették az emberek, hogy erősen fogyni kezdtek az erdők, tiltó rendelkezéseket hoztak a boronafalú házak építése ellen. Ettől fogva legfeljebb a házfalak váza készülhetett fából, a többihez más építőanyagot használtak. A harangtornyok bárdolt tölgyfagerendákból készültek. Talpgerendáikat olyan vastagra méretezték, hogy az építmény még a legnagyobb vihart is biztosan megállja.
Nehéz körülmények között dolgoztak az erdei emberek, akik a fát az erdőből kitermelték és elszállították. Erdős vidéken a falukban minden férfi értett a famunkához, egymástól tanulták a mesterséget. A fát az erdőben kivágták, maguk kifaragták belőle a gerendákat, és megépítették a házat. A gazdasági épületek, istállók, ólak, csűrök is mind fából voltak. Nem hívtak ácsmestert, hisz azok voltak maguk is, mégpedig a javából. Nagy mesterségbeli tudásukról árulkodnak a még ma is álló hatalmas csűrök a kertekben. Ám nemcsak a házépítő ácsok voltak mesterei a fafaragásnak, a faszerkezetek összeillesztésének és rögzítésének. A hajóácsok, de még a molnárok is kiválóan értettek hozzá. A molnárok maguk építették meg a malmot, jóformán teljes egészében fából. Még a malom fogaskerekei is fából volt.
A bútorkészítők közt külön tudománya volt az ácsolt láda faragásának. Ezek a szép bútordarabok a szobában álltak, és a ruhákat tárolták bennük. A mintákat is bárddal és vésővel faragták ki rájuk. Legszebben a menyasszony kelengyés ládáját díszítették. Az ácsolt ládát a tulipános ládák, azokat meg a szekrények szorították ki a divatból. A tulipános ládát már nem ács, hanem asztalos készítette fűrészelt és simára gyalult deszkából, az összeillesztésükhöz pedig szöget használt. Festett virágmintákkal, tulipánokkal díszítette. Az ácsolt ládák ezután a kamrába, padlásra kerültek, lisztet, magot tároltak bennük. Ma már csak néhány vidéken, például Palócföldön, Gömörben találkozhatunk velük és múzeumban láthatók.
Az ácsok a fejszén és a bárdon kívül ma már fűrészt, gyalut és sok komoly szerszámot használnak. Az építkezéseken a munkabiztonságra, saját testi épségükre is vigyáznak, és védősisakot viselnek.
Feladat
Írd össze az otthonodban azokat a szerkezeteket, bútordarabokat, munkaeszközöket, amelyeket ács és külön, amelyeket asztalos készített! Melyikből van több? Az eredményről készíts táblázatot!