Sok érdekes dolgot tudunk a legnagyobb, a leggyorsabb, a leglassúbb, a legtarkább állatokról, mint az elefánt, a gepárd, a kolibri stb. De mit tudunk a rejtőzködőkről, azokról, amelyekkel a szakemberek is csak szerencsés esetben találkoznak. Lássunk most néhányat a legtitokzatosabb állatok közül, amelyekről még a tudomány is alig sejt valamit.
A nagycsőrű nádiposzáta
Más néven a himalájai nádirigó, a világ legtitokzatosabb madara. Egészen apró, elférne a tenyerünkben, a színe szürkésbarna. Többet nem is nagyon tudunk róla, mert egy igazi rejtőzködő. Legelőször Indiában látták 1867-ben, a következő megfigyelésére 2006-ig kellett várni. Legutóbb húsz példányát sikerült a szakembereknek Afganisztánban meggyűrűzniük. A gyűrűk segítségével remélhetőleg jobban megismerjük majd az apró szárnyasok életét.
A vietnámi antilop
Mindössze harminc éve, hogy a világ tudomást szerzett a létezéséről. Szenzációt keltett a felfedezése, hiszen senki nem gondolta volna, hogy van még nagy testű állat a földön, amit a tudomány nem írt le. Addig csak a helyi lakosok ismerték. Ez az unikornisként is emlegetett, hosszú szarvú antilop sose megy az ember megművelte táj közelébe. Vietnam és Laosz hegyvidéki esőerdeiben, nehezen megközelíthető helyeken él. Rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül az ember szeme elé, máig mindössze néhány fotó és egy videofelvétel készült róla. Súlyosan veszélyeztetett faj, fokozottan védett.
A vadmacska
Titokzatos állatok persze nemcsak messzi országokban, egzotikus tájakon élnek. Alig ismerjük például az óvatos, félénk természetű vadmacskát, hazai nagy és háborítatlan erdőségeink lakóját. Ő is messzire elkerüli az ember által bolygatott helyeket. A legtöbb esetről, amelyben az erdőt járó azt hitte, vadmacskát lát, utóbb kiderült, hogy az csak egy elkóborolt, elvadult házi macska volt. A vadmacskát legkönnyebben a farkáról lehet felismerni, mert az vastagabb, dúsabb a házi rokonénál, s a vége lekerekített, míg a cicusé hegyes. A teste is zömökebb, a bundája sűrűbb, tömöttebb. Alkonyattól hajnalig jár vadászni.
A fantommedúza
A medúzák roppant különleges, sőt furcsa lények. A fantommedúza azonban a különlegesek közt is különleges, titokzatos és kísérteties. A színe szürkés-rózsaszínes, termete hatalmas: harangjának átmérője több mint egy méter, szalagszerű fogókarjai akár 10-12 méter hosszúk is lehetnek. Ez a lenyűgöző ragadozó a mély tengerek lakója, a szürkületi és a sötét zónában él. Nem csoda, hogy a felfedezése óta eltelt 120 év alatt mindössze 110 alkalommal látták, legtöbbször halászhajók hálójába keveredve. Egyszer 6600 méteres mélységben is megfigyelték őt, ezenkívül azonban semmit nem tudunk róla. Igazi fantom lény!
A lappantyú
Titokzatosságát nem rejtőzködő életmódjával, hanem tollruhája színének köszönhetően sikerül megőriznie. A fa kérgéhez hasonló, barnás-szürke tollazata jól álcázza őt, nappal szinte észrevehetetlen a faágon pihenő vagy az avarban költő madár. Nálunk a ritkás erdők, gyümölcsösök lakója. Amint leszáll az éj, vadászni indul. Nesztelenül repül, óriási szemével jól lát a sötétben. Régebben azt tartották róla, hogy kiszívja a kecskék vérét, ami persze rémmese. A valóságban rovarokra, bogarakra, éjszakai lepkékre vadászik. Hatalmasra nyitott csőrével röptükben kapja el még a nagyobb rovarokat is ez a rejtélyes madár.
Tudtad?
A vadmacska Európában őshonos kisragadozó. Fontos szerepet tölt be az erdők életében pl. azzal, hogy pusztítja a rágcsálókat. A faj fennmaradása mégis veszélyben van, mert egyre szűkül az élettere, pusztulnak a nagy erdők. Másrészt a házi macskával való keveredése is egyre apasztja az állományát. Ezért fokozottan védett!