Rengeteg állat él körülöttük, ha körbenézünk akár csak a szobában, biztosan látunk egy pókot a sarokban, behallatszik valamelyik énekesmadár trillája az ablakon, az utcán kutyák, macskák sétálnak. Sajnos azonban vannak olyan állatfajok, amelyek egyedszáma egyre csökken, annyira, hogy már a kipusztulás veszélye fenyegeti őket. Többek között azért, mert az ember elhódítja, tönkreteszi az élőhelyüket, vagy túlzott mértékű a vadászatuk. Lássunk most néhányat ezek közül a csodás állatok közül!
Az amuri leopárd
Oroszország távoli, keleti részén és Kína északi régióiban honos ez a világ legritkább nagymacskája. A leopárdok között az egyetlen, amely alkalmazkodott a hideg éghajlathoz. A zord időjárás ellen a puha és meleg, foltos bundája védi. Ám az orvvadászok is éppen ezért a csodás bundáért vadásznak rá. A túlzott vadászata és élőhelyének a zsugorodása vezetett oda, hogy az ezredfordulóra mindössze húsz-egynéhány példány maradt belőle a vadonban. A környezetvédők munkájának és a védelmére létrehozott nemzeti parknak köszönhető, hogy ez a szám mára 40 fölé emelkedett.
A Cross-folyami gorilla
Ezek a rendkívül félénk állatok Afrika hegyvidéki erdeiben élnek. Olyannyira rejtőzködő életmódot folytatnak, hogy szenzációszámba ment, amikor nemrégiben egy tudóscsapatnak sikerült videofelvételt készíteni róluk. Becsült számuk ma 250-300 egyed lehet, a faj súlyosan veszélyeztetett. A természetvédők a gorillacsaládok elevenségét látva mégis reménykednek, hogy az állatok képesek lesznek utódokat nevelni, és a faj talán megmenekül a kihalástól.
A kaliforniai disznódelfin
A disznódelfin, más néven vaquita legkisebb a delfinek között. De a terület is egészen kicsi, ahol előfordul, hiszen mindössze a Kaliforniai-öböl legészakibb csücskében él. Ma 6-8 példány lehet belőle, ráadásul a környezetvédők az idén nem láttak egyetlen újszülött borjat sem az öbölben, csak egy egyéves példányt. A kedves ábrázatú, nyugodt, kissé félénk állatra az illegális halászat jelenti a legnagyobb veszélyt. Az orvhalászok számára ő ugyan nem érdekes, a más halakra kivetett hálóik azonban a disznódelfin vesztét is okozhatják.
Az óriásíbisz
A csodálatos, sötétszürke íbisz nagyon kis területen, leginkább tavak és folyópartok körüli, mocsaras erdőkben él Délkelet-Ázsiában. Állománya ma nem lehet több 50 példánynál. Vadászata és élőhelyének pusztulása, az erdők irtása okozza, hogy mára a legritkább íbiszfajjá vált. A mezőgazdasági művelés alá fogott területek terjeszkedése miatt egyre kevesebb az olyan vizes hely, ahol nyugodtan élhet.
A közönséges cserepesteknős
Ez a teknős az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán lakója. Különlegessége a fejformája, a horgas felső állkapcsa, amellyel lecsipkedi a korallokra rátapadt szivacsokat, s így nagyban segíti megőrizni a korallzátonyok egészségét. Sajnos a páncélja miatt – amelyből a szemüvegkerettől kezdve a gitárpengetőig mindenfélét készítenek – erősen halásszák. De nemcsak ezért került a faj a kihalás szélére. A teknősök a halászhálókba is gyakran belegabalyodnak, és nem tudnak a felszínre úszni, hogy levegőt vegyenek, s megfulladnak. A környezetvédők műholdas követési módszereket is bevetnek, hogy figyelemmel kísérjék az életüket.
A kakapó
A kakapó vagy bagolypapagáj Új-Zélandon őshonos madár. Erős lábai vannak, kiváló futó, viszont mellizmai kevéssé fejlettek, ezért nem tud repülni. Egyedül a siklórepülés meg a famászás megy neki jól. Mégis a földön fészkel, ami rá nézve sok veszéllyel jár, mert így könnyű préda az Új-Zélandra az emberrel együtt betelepült ragadozók, például a macskák számára. Mára alig néhány példány maradt belőle. Ezeket kisebb, ragadozómentes szigetekre telepítették át a fajt megmenteni igyekvők, ahol nyugalomban szaporodhatnak.