Nagy változások zajlanak júniusban a természetben. A hónap végéig egyre magasabban jár felettünk a Nap, ezért egyre hosszabbodnak a nappalok. 22-én azonban megfordul a járása. Ekkortól számítjuk a nyár kezdetét. Ez a legmelegebb, legforróbb időszak az évben, tele napsütéssel, de zivatarokkal, nyári záporokkal is.
Júniusban már sárgállnak az addig zöld gabonatáblák. A hónap végén – hagyományosan Péter-Pál napján kezdődhet az aratás. Örül ennek a mezei pocok és a sok apró rágcsáló. Könnyebben jutnak eledelhez, hiszen a kombájnok nyomán rengeteg mag kipereg. De az örömükbe üröm is vegyül, mert eltűnik mellőlük a védelmet és biztonságot nyújtó, sűrű gabonatenger. Eztán sokkal kiszolgáltatottabbak lesznek a magasban köröző és éles szemmel figyelő vércsének, egerészölyvnek, éjszaka a baglyoknak, a portyázó rókáknak, macskáknak.
A learatott gabonatábla, a tarló terített asztalként kínálkozik a madaraknak, a gerléknek, örvös galamboknak, verebeknek. A tarlóhántás után pedig a sirályok lepik el a táblát. S komótosan lépegetnek köztük a gólyák, ők is a talajból a traktor nyomán kiforduló pajorokat, lárvákat kapkodják szorgalmasan.
A tavak, csatornák felett rengeteg ilyenkor a rovar. A víz közelében röpködnek a kecses szitakötők. Nem véletlenül, hiszen lárváik a vízben fejlődnek. Ki hinné, hogy ezek a törékeny lények milyen falánk ragadozók még ekkor, gyerekkorukban! Felfalják a kisebb halakat, békalárvákat, de a pettyes gőtét is megtámadják. Zsákmányukra az iszapba bújva vagy a vízinövények sűrűjéből lesnek, félelmetes ajkukkal megragadják, és az nem menekülhet.
Tudtad, hogy a világ hétalvója a nagy pele? Május, de talán már június is volt, amikor felébredt téli álmából. Fél évig durmolt egyfolytában, s csak akkor bújt elő a vackából, amikor biztos volt benne, hogy már elég eledel, rügy, sőt gyümölcs is van az erdőben, lesz mit eszegetnie. Szürke bundáját, lompos farkát észre sem venni éjszaka, amikor eleség után kutat a fákon. A nappalt még ilyenkor is szunyókálással tölti valamilyen odúban, sziklarepedésben. Nesztelenül oson az ágakon. Ha a kedve úgy tartja, az erdőben vagy erdőszélen álló ház padlására is beköltözik.
Azokban az erdőkben, ahol sok az öreg tölgy, jól él a szarvasbogár. Meleg júniusi estéken döngve kering a fák körül, aztán leereszkedik a törzsre, és a fa belsejéből szivárgó nedvet nyalogatja. Sajnos egyre ritkábban lehetünk tanúi e szép – nálunk a legnagyobb – bogár esti körútjának, mert a tölgyesek ritkulásával az ő életterük is egyre szűkül, és rohamosan fogy a számuk. A hímek hatalmas agancsukat – ami igazából rágószerv – verekedésre is használják. A nőstények agancsa korántsem ilyen nagy, de jó hegyes és erős. Ezzel sértik meg a fa kérgét úgy, hogy nedv szivárog belőle.
Az év rovara 2017-ben – internetes szavazás nyomán – a nagy szarvasbogár. Jó lesz figyelni rá!
Kérdezz!
Miért repkednek a szitakötők a víz felett?
Mert apró legyekkel, szúnyogokkal táplálkoznak. Nagy ügyességgel vadásznak rájuk a levegőben. Lárvakorukban is a vízben élnek. Innen repül ki a kifejlett rovar.
Tudtad?
A szarvasbogarak életük nagy részét a föld alatt töltik. Amikor a kifejlett rovar, az imágó kibújik a felszínre, már csak alig néhány hetet él. A hímek a párosodás után rögtön elpusztulnak. A nőstények ez után még visszabújnak a földbe, és lerakják a petéiket. Így néhány nappal vagy akár néhány héttel is túlélik a hímeket.