Novemberben ködösre, hűvösre fordul az idő. A nap legtöbbször csak néhány órára bukkan elő a felhők mögül. A fák kopaszok, és a költöző madarak is mind rég útra keltek. Vannak azonban olyan madarak is, amelyek nem költöznek sehova, télre is nálunk maradnak, de olyanok is, amelyek épp hogy hozzánk jönnek telelni. Néhányukról ugyanakkor nem tudjuk eldönteni, hogy nálunk csak vendégeskednek-e, vagy a hosszú út helyett inkább itthon telelnek. Most ezekről lesz szó.
A tőkés réce – gyakran csak vadkacsaként emlegetjük – hápogását a folyók, halastavak mellett egész évben halljuk. Gácsérja (a hím kacsa) sárga csőréről, élénkzöld fejéről és fehér gallérjáról könnyen felismerhető. A tojó barnás színezetű. A telente nálunk található récék nagy része külföldről érkezik hozzánk. Találtak már olyan példányt is, amelyik egészen Oroszországból repült idáig.
Kócsag – Ezek a karcsú fehér madarak a őszi napokon néhol nagy falkákban lepik el a szántóföldeket. Hosszú lábukkal komótosan lépegetve az ekevas által kifordított apró férgek, rágcsálók után kutatnak. Zordabb teleken azonban számuk erősen lecsökken. Ez azt jelenti, hogy sokan közülük elvonultak délre, Olaszországba, ahol télen is melegebb van, és ennivaló is jobban akad.
Hattyú – Novemberben kanálisok, halastavak mellett barangolva láthatod ezeket a nagy testű madarakat a vízen csendesen ringatózni. A hófehér példányok között gyakran piszkosszürke színűek is akadnak. Ezek még fiatal madarak. Télen sokan szívesen etetik a szép, első látásra békésnek tűnő hattyúkat. Nem árt azonban vigyázni velük. Csőrükkel jó nagyot tudnak csípni, ha óvatlanul közeledünk feléjük.
Feladat:
Ha késő ősszel folyók, tavak mellett kirándulsz, állj meg egy kicsit a parton. Szinte biztos, hogy a vízen úszkáló vadkacsát is látsz majd. Próbáld megkülönböztetni egymástól a gácsért és a tojót!