Amikor októberben éjszaka megcsípi a dér a fákat, reggelre vastagon terítve az aljuk a sok színes falevéllel. Bizony, ez már az ősz! Délutánra még felmelegedhet a levegő, de néha egész napra beborul, és szomorúan pereg az őszi eső. Lassan elcsendesedik a határ, vége felé közeledik a nagy madárvonulás. A fák pazar tarkaságukkal azonban októberben kápráztatják el igazán a hétvégi természetjárókat.
A szépen felszántott földnek egyáltalán nem örülnek a mezei pockok. Sőt! Egyenest katasztrófát jelent a számukra, amikor a gabona, kukorica betakarítása után a traktor felszántja a táblát. Az eke nyomán ugyanis elpusztulnak a járataik a talajban, a puszta rögök közt vészesen megcsappan az ennivaló, és búvóhely se marad a fenyegető veszedelmek, az ölyvek, vércsék, rókák, görények, menyétek elől. Mit tehetnek? Bemenekülnek a megmaradt mezsgyék, árokpartok, szélfogók gyepébe. De nincs idő sokat töprengeni a megváltozott helyzeten, hiszen érkeznek a kispockok. A mezei pocok ugyanis nagyon szapora állat. Egy évben akár tízszer is, ha jó az idő, októberben, de még december elején is kölykezik.
A füves puszták madara a parlagi sas. Mifelénk, a Kárpát-medencében a legritkábban előforduló ragadozó madár. Amikor beköszönt a tél, elvonul, de nem túl messzire, s amint elolvad az utolsó hó, máris visszatér fészkére. Kiterjesztett szárnyával a mezők fölött köröz, rágcsálókat keres.
Ősz elején még vidáman futkároznak a kopár mezőn az ürgék. Időnként két lábra állnak, úgy figyelik, nem közelít-e ellenség a magasból. Az ürge a rétisas, a parlagi sas, a kerecsensólyom legfőbb tápláléka, hát vigyázniuk kell. Meg iparkodniuk is, hogy október végéig jól meghízzanak, és megkezdhessék téli álmukat. Vackukat a hideg hónapokra két méter mélyre ássák a földbe, a járatát is eltömik, és mély álomba szenderülnek egészen tavaszig.
Az erdőben télre készülődik az orrszarvúbogár. Petéit korhadó fatörzsbe, rönkökbe rakja. Bár újabban inkább költözik ő is az ember közelébe, és megtelepedik a komposztban, fűrésztelepek korhadékában. Lárvái éveken át rágják a faanyagot, s mire a száraz eledeltől lassan mégis megnőnek legalább 10 centiméteresre, ősszel üreget fúrnak a talajba és ott bebábozódnak. A bábból nyár elejéig fejlődik ki az orrszarvúbogár, és kiássa magát a felszínre.
Legelők, erdők szegélyén virít ősszel a galagonya. Egy-egy nagy bokor egész télen át terített asztalként kínálja piros bogyótermését madárnak, állatnak. A finom eledelt azok magostul fogyasztják, s hálából a magot messzire elviszik a bélcsatornájukban. Így juttatja el a gondos galagonya utódait szerteszét a nagyvilágba.
Figyelem!
A galagonya gyógynövény. Teáját főleg a nagyik, nagypapik kortyolgathatják, amikor nagyon elfárad a szívük. De finom lekvár is készülhet belőle!
Kérdezz!
Miért áll két lábra az ürge?
Hogy jobban belássa a terepet. Az ürgének sok az ellensége. Bármelyik pillanatban számíthat rá, hogy a magasból vagy a mező valamelyik irányából lecsap egy. Sokan vadásznak a húsára, ezért olyan óvatos. De kíváncsi is nagyon. Ha elővigyázatosságból befut a lyukba, nem sokáig bírja, hamarosan előbújik, és újra két lábra állva figyel. Sajnos az ürgék száma az utóbbi időkben nagyon megcsappant a puszták, legelők feltörése, a környezeti károk miatt. Ezért kell pl. a parlagi sasnak is olykor döghússal beérnie.
Tudtad?
A mezei pockok szaporaságuk miatt néha nagy károkat okoznak a határban. Sűrű járataikkal szinte szitaszerűvé lyuggatják a lucernatarlókat, a faültetvényekben megrágják a sarjadó csemetéket, amik aztán el is pusztulnak, megritkítják a vetést.
Feladat
Tudod annak a versnek a címét, ami az ürgeöntésről szól?