Még tart a nyár, némelyik nap még kánikulai forrósság van, ám szeptemberben már az ősz is megérkezik. A fák elkezdik hullatni a lombjukat. Ugyan még csak egyesével peregnek a sárgára, barnára, vörösre színesedett levelek, de hamarosan tömegével hullnak majd alá, és betemetik az erdő talaját. Lassan pihenőre készül a természet.
Az erdőben beérik a fák és bokrok termése. Terítve a talaj a lehullott gyümölccsel, mogyoróval, makkal. Az erdei állatok apraja-nagyja rájárogat a finom csemegékre. Nem egy közülük hamarosan a raktárak, téli készletek feltöltését is elkezdi belőlük. A tölgyfa termése sokakat csábít. Némelyik szorgalmas szajkó már kora reggel megkezdi a fuvarozást, és akár késő estig szakadatlanul hordja rejtekhelyére a tölgyfamakkot. Ha távolabbra kell repülnie, egyszerre akár öt-hét makkot is begyömöszöl a torokzacskójába, s egyet még a csőrében is szállít. Úgy látszik, a madárvilágban is drágul az üzemanyag, ésszerű dolog hát náluk is takarékoskodni az energiával.
A friss avarban bükkmakk után kutatnak az erdei egerek. Ha jó lesz az idei termés, az egerek nyomban el is szaporodnak.
Legyekből ősszel sincs hiány. Ezeknek a szemtelennek is mondott rovaroknak rendkívül jó a szaglásuk. Azonnal felderítik a táplálékot, és máris megjelennek a kertben vagy a verandán a reggelihez terített asztalon, ellepik a fákról lehullott, túlérett gyümölcsöt. Bár igazából a nyarat szeretik. Minél melegebb van, annál mozgékonyabbak. Leginkább a 30-40 °C-fokos hőmérsékleten érzik jól magukat.
A zöld levelibékák ősszel újra brekegni kezdenek. Más hangon persze, mint tavasszal, az udvarlás idején. A hangok gazdáit azonban brekegés nélkül is könnyű észrevenni. Szívesen sütkéreznek a bágyadt szeptember végi, októberi napsütésben. Néha egészen ellepik a tavak, nádasok szegélyeit, és akár hosszú órákon át ülnek mozdulatlanul a fűzbokrok levelein és a nádszálakon. Ha egyikük hanghólyagját felfújva brekegni kezd, máris csatlakozik hozzá néhány társa. Valamikor egészen messziről, a tó másik oldaláról. De hangjukból ilyenkor ősszel már hiányzik a tavaszi tűz, s alig kezdik el, máris abbahagyják a koncertezést.
A szelídgesztenye termése finom őszi csemege, nemcsak az erdő állatai számára. Mi is szívesen eszegetjük a parázson frissen sült, forró gumókat a hűvösebbre forduló őszi napokon. Püréjével pedig nagyi karácsonyra finom sütit készít. A szelídgesztenye nagyon hosszú ideig, akár 600-700 évig is elélő fa. A mi vidékeinken nem őshonos ez a fafajta, hanem gondos gazdák telepítették meg évszázadokkal ezelőtt. A meleget kedveli, ezért a Nyitra környékén található ültetvényektől északabbra már nincsenek is szelídgesztenyések.
Figyelem!
A vadgesztenye termése nem ehető, sőt, kifejezetten mérgező!
Kérdezz!
Honnan tudjuk, hogy hány éves a fa?
A fa törzsének évgyűrűiből. Ha egy kidöntött fa törzsét keresztben elfűrészelik, előtűnnek az évgyűrűk. Ezek a jellegzetes, sötétebb színű karikák évente fejlődnek a fában, minden évben egy, ezért lehet a fa éveinek számára következtetni belőlük. Nem minden fának vannak évgyűrűi. Például a trópusokon, ahol nem változik olyan szélsőségesen az időjárás, mint Európában, a fáknak nincsenek évgyűrűik.
Tudtad?
A légy szívókájával csak folyékony anyagot képes felvenni. A szilárd táplálékra ezért először oldatot bocsát, amivel feloldja, hogy azután fel tudja szívni. A légy legfeljebb kettő-négy hétig él, de ha folyadékot nem talál, egy nap alatt is elpusztul.