Rengeteg állat él a földön, rengeteg faj képviselője nyüzsög körülöttünk, még ha a nem is látjuk, nem is vesszük észre őket mindig. Egy a hálóját szövögető pókot például bármikor felfedezhetünk akár otthon a szobánk sarkában.
Nehezebb észrevenni egy morzsával cipekedő, aprócska, fekete hangyát az erdőben. Viszont vannak a sarokban megbúvó szürke póknál és apró, fekete hangyánál jóval feltűnőbb, színesebb állatok is. Lássunk a legszínesebbek közül néhányat!
Díszes árvacsalán-levelész
Az erdőt-mezőt járva könnyen belebotolhatunk ebbe a színpompás bogárkába, amint például egy árvacsalán levelén igyekszik valahová. Egész Európában elterjedt rovar. A szakemberek szerint azért növeszt ilyen csodásan színjátszó páncélt, mert a madarak a sokféle és csillogó színt riasztónak találják. Arra figyelmezteti őket, hogy a bogár rossz ízű, esetleg mérgező is lehet. Így a levelész nem kerül fel az étlapjukra. Gyönyörű és okos egyszerre ez a bogár, nem igaz?
Mandrill
Ez a cerkófféle az afrikai esőerdők lakója. Az erdő mélyén, a félhomályban célszerű a sokféle feltűnő szín: a mandrill orra és ajka élénk piros-kék-sárga, a hátsója bíbor-vörös-kék. Bármelyik irányból is nézve, a harsány színekről könnyebben felismerik egymást a majmocskák. Csak a leopárd rájuk ne találjon, mert az bizony nem ijed meg akármilyen színpompától. A majmocskák számát viszont nemcsak a leopárd, hanem sajnos az erdőirtás és a vadászat is erősen ritkítja.
Mandarinhal
Ez a különleges szépségű, kék-narancs színű hal a búvárok kedvence a Csendes-óceán korallzátonyainál. A kék színét – igazán ritka módon – a kék festékanyagot termelő pigmentsejtjei okozzák. (Más állatok kék színéért a fény a felelős.) A mandarinhal azonban nemcsak a kék festékanyagáról, hanem a tüskéiről is híres, amik mérgező nyálkát termelnek. Könnyen megbánhatja az, aki erre a halacskára rátámad. Persze ő figyelmeztet előre, mégpedig az erős színeivel. Hát nem furcsa! Ami a halak számára riasztó szín, az az ember szemét gyönyörködteti.
Aranyfácán
A mezőn büszkén lépkedő fácánkakas tollazata is ékes, de mi az a Kínában honos aranyfácánéhoz képest?! Az aranyfácán feje és szárnya fénylő aranysárga, nyakán a tolla sárga fekete mintával, gallérján feketével futtatott narancssárga, alsótestén sötétvörös, hátán fémes türkizzöld, s még piros, zöld és barna szín is akad rajta. Persze csak a kakason, mert sok más szárnyashoz hasonlóan náluk is egyedül a hím visel pompásan színes ruhát. A tojó számára célravezetőbbek a fekete-bézs rejtőszínek. A kakasnak ráadásul a hangja sem akármi, kiáltása állítólag a kasza fenésének hangjához hasonlít.
Nappali pávaszem
A levegőég apró repülői között legszínesebbek a törékeny szárnyú pillangók. A különleges nappali pávaszemmel tavasztól őszig találkozhatunk erdőn-mezőn, kertekben, parkokban. Míg a virágon pihen vagy táplálkozik, megcsodálhatjuk csipkés szélű, vörösbarna-bordó színű széttárt szárnyait, rajtuk a nagy, színes szemfoltokat. A telet ezek a repülő csodák barlangokban, pincékben, odvas fákban vészelik át összecsukott szárnyakkal. A sötét helyen jól álcázza őket szárnyaik fonákjának fekete színe.
Tudtad?
Az árvacsalán-levelész szárnyfedőinek a színét – amint sok más virág-, dísz- és levélbogárét is – nem festékanyag, hanem csak egy mintázat teszi, ami a fény irányától (vagyis attól függően, hogy honnan nézzük a bogarat) mindig másféle színárnyalatokat mutat.