Természetkalendárium
Az utcák üresek, csönd van, és tiszta a levegő. Az emberek hónapok óta a lakásukba bezárkózva élnek, várják, mikor lesz vége a világjárványnak. Azonnal kiszimatolták ezt a vadak: most rajtuk a sor! Eddig az emberek jártak hozzájuk az erdőbe-mezőre, most ők néznek körül egy kicsit a városban. Milyen is ott az élet? Szebb, könnyebb, jobb mint náluk a vadonban?
Áprilisban egyre melegebben süt a nap, s felmelegíti a kerti talajt is. Itt az ideje a veteményezésnek! De megfelelő-e a mag, amit elvetünk, kicsírázik-e, lesz-e belőle növény? Nem minden mag egyforma. Némelyik néhány évig, más évszázadokig és egészen szélsőséges körülmények között is életképes marad.
A tél vége felé, amint a hőmérő higanyszála 10 Celsius-fok fölé emelkedik, a fák, bokrok rügyei, a sok apró növény az avar alatt már ugrásra készen várja a tavaszt.
Ezen a télen igazán nagy, amolyan farkasordító hideg eddig még nem volt mifelénk. Sőt! Némelyik nap melegrekord dőlt meg, ami azt jelenti, hogy olyan meleg azon a napon még soha nem volt (tudni illik azóta, amióta rendszeres a hőmérséklet napi mérése nálunk).
Télen eltűnnek a rovarok a szemünk elől. Elbújnak, hiszen a nagy hidegben megfagynának ezek az apró lények − gondolnánk. Pedig dehogy! Köztük vannak a legnagyobb túlélők, a hideg elleni küzdelem igazi bajnokai. Ennek azonban mi, emberek nem mindig örülünk.
Karácsonyfának fenyőt szoktunk választani, mert a meleg szobában sem hullajtja le a leveleit, szép zöld marad az ünnep végéig. De tudtátok, hogy gyönyörű fenyőerdők csak az északi féltekén, a hidegebb és csapadékosabb tájakon vannak? Az utóbbi időben, a Föld felmelegedésével pedig sokfelé itt is veszélybe kerültek. Pusztulnak a fák, sok tájból hamarosan teljesen eltűnnek a fenyvesek.
Novemberben hidegre fordul az idő, lassan itt a tél. A természet már jó előre jelezte ezt a növényeknek és az állatoknak, hogy felkészülhessenek. Takarózzanak be, vegyenek vastag bundát, bújjanak el, és főleg gyűjtsenek elég ennivalót, energiát a szűkös napokra. Vagy állítsák át magukat takarékos üzemmódra.
Láttatok már hóban didergő gólyát? Nem???!!! Pedig a képen ácsorgó gólyapárról néhány éve készült ez a felvétel, mégpedig nálunk, az Alföldön. Azt mondják a szakértők, hogy hozzá kell szoknunk a látványhoz.
Sokszor izzadtunk a nyáron! Sok volt a forró napok száma, amikor a hőmérséklet higanyszála a 40 Celsius-fok felé közeledett. Aki az ilyen napokban éppen víz mellett, egy tó partján vagy a tengernél üdült, még örülhetett is a felhőtlen égnek. De nem örültek otthon a gazdák, akiknek a perzselő napsütésben kiszárad az ültetvényük. Veszélybe került sokfelé az erdő, ha egy elpattant szikrától meggyulladt a száraz avar...
A tenger élővilága hihetetlenül színes. Ha lemerültetek már akár csak pár méterre is egy búvárszemüveggel az orrotokon valamelyik vizében a part közelében, bizonyára elámultatok a pazar színek és a nagy nyüzsgés láttán, ami körülvett benneteket. Ebben a különös, előttünk alig ismert világban elmerülni izgalmas, ám nem mindig veszélytelen dolog.
5. oldal / 14