Természetkalendárium
Hangos az erdő májusban a madarak énekétől. Ilyenkor még javában tart az udvarlás, ki-ki teszi a szépet a választottjának. Aztán az ezerhangú kórus lassan elcsendesedik, júniusban a lakókat már leköti a felelősségteljes, nagy munka, az utódok gondozása. Persze nem mindegyik erdőben van így. Amelyikben nem találnak jó lakást, ott nem telepszenek meg a lakók.
Áprilisban sorban megérkeznek fészkelőhelyeikre a költöző madarak, a gólyák, a fecskék, a hónap végére még a késlekedő szalakóta és a kakukk is megjön. Csak néhány igazán kényelmes vándor marad el májusig, mint a gyurgyalag vagy a sárgarigó. De hogyan találnak vissza a messzi Afrikából, hogyhogy nem tévednek el a hosszú úton a madarak? És amikor elköltöznek ősszel, honnan tudják, hogy merre van Afrika!
Tavasszal amint langyosodni kezd a levegő, melegszik a föld, előbújnak téli rejtekhelyeikről az apró rovarok, bogarak, hangyák, lepkék. Ébred a rovarvilág. Citromlepkék és nappali pávaszemek sütkéreznek az elsőként kinyílt tavaszi virágokon, a hangyabolyok feketéllenek a napsugarakat élvező, melegedő hangyák tömegétől, a serkedő fűszálak közt bogarak sietnek. Zsong-bong az erdő és a mező a gyűjtögető méhek ezreitől.
Télen kevés nálunk a hazai gyümölcs. Ilyenkor gazdagítják a választékot igazán a kellemes ízű, értékes vitaminokat tartalmazó déligyümölcsök. Mi kerülhet ezekből a kosarunkba? A piac kínálata egyre nagyobb.
Január a leghidegebb hónap nálunk, ekkor legzordabb a tél. A Déli-sarkvidéken, az Antarktiszon viszont most van nyár, most költenek a pingvinek és cseperednek a fiókák. Pedig ott ilyenkor, nyáron sem süt hétágra nap, a hőmérő higanyszála még a tengerpart mentén is alig emelkedik nulla fok fölé. A pingvinek azonban ennek a leghidegebb, legszárazabb, legszelesebb és legsötétebb földrésznek a lakói, ők itt szeretnek és itt tudnak élni.
A nyáron szorgos munkásaink télen vendégeink a kertben. Ahogy hidegszik az idő, leesik az első hó, egyre több madár keres védett helyet, menedéket a házak körül, kertekben, parkokban. Gyakran nagy csapatokba verődnek és ellepik a bogyókkal, magokkal teli fákat, bokrokat és az etetők környékét. Cinegék, zöldikék, tengelicék most jól megférnek egymás mellett, holott nyáron mindegyikük egyedül védte a saját fészkét és környékét.
Csúsznak-másznak, pikkelyesek, tarajosak, hosszú farkuk, némelyiknek nagy karma is van – mint a sárkányoknak a mesében. Éppen csak szárnyuk nincs, repülni nem tudnak és tüzet nem okádnak. Egyszóval nem véletlenül nevezik a sárkányokat gyakran sárkánygyíkoknak a mesében.
Októberben igazán tarka az erdő. A fák lombkoronája ezer színben pompázik. A sárga, a barna, a vörös, a lila mindenféle árnyalatában ragyogó levelek aztán lassan leperegnek az ágakról. A hulló levelek zizegése és a lombok közt járó szél neszezése különös hangulatot varázsol az őszi erdőbe.
Figyelitek a költöző madarakat? A nyár vége felé már megkezdődött a vonulásuk. A gólyák augusztus 20-a környékén, a fecskék néha csak szeptemberben indulnak el téli szálláshelyükre. A sereghajtók, például a szárcsák októberben veszik az irányt Afrika felé.
A lassú folyású vizek, tavak és mocsarak környékét nyáron nemcsak a nyaralókat és táborozókat bosszantó szúnyogok lepik el. A sűrű nádas, a bokrok, a parti kövek zugai sokféle állatnak nyújtanak védelmet vagy kínálnak vadászterületet. Egyesek csak idelátogatnak a szomszédból, másoknak ez az otthonuk.
4. oldal / 14