Versek
Kerek erdő
Volt egyszer egy kerek erdő,
kerek erdő, csudaszép,
kerek erdő közepében
kerek tóban kerek ég.
Kerek tóban kerek napot
ringatott a kerek ég,
fényruhába öltöztette
kerek erdő közepét.
Óriáskerék
Az eget átölelhetem,
csupán egy karnyújtás a nap,
felszálló műanyag gyümölcs,
és ülök benne én: a mag.
Hangyányik lent az emberek,
szervusztok, kedves madarak,
a város, hű, de összement,
óriási ez a pillanat.
Dundi Pofi erdőőr
Dundi Pofi
erdőőr,
sásszakálla
mohazöld.
Lakása egy
laskagomba,
lábán fenyő-
kéregcsizma.
Néger a hóesésben
Egy néger lépdel
a hóesésben,
vastag sállal,
nagy csizmában,
megy, mendegél
a fehérségben,
a fogsora kiviláglik,
ahogy hosszan,
mélyet ásít.
Mese a csavargó cipőről
Hogy is történt, képzeljétek,
a cipőm egy nap lelépett,
ment-mendegélt, jaj, elhagyott,
ha elfáradt, pihent nagyot.
Hétfőn hétig számolok,
aztán délig rámolok,
kacatjaim kikacagom,
mindet a szemétbe rakom,
szebbé teszem a szobám,
megdicsér az anyukám.
Az első padban legelöl
ül a szeplős, szőke Benő:
ha majd feje lágya benő,
jeles diák lesz – nagymenő.
Békahívogató eső után
Béka, béka, jöjj elő,
tüzes hasú béka,
áll a kocsi, s itt a hám,
mennék a szomszédba.
Ha
Ha a fűben lehevernék,
a bogárnak, lehet, annyi.
De miért kell mindenkinek
annyit élni, lenni, vanni.
3. oldal / 12