Versek
Szállj a lánggal!
Lepke, lepke,
szárnyad ég.
Szállj a lánggal,
vár az ég.
Röppenj rá,
hol tiszta, kék.
Ha még mindig
lángban égsz,
hűs virág az
esti ég.
Napfényt csipegetnek
Az alkonyi szürkület úgy feküdt
végig a tájon,
mint egy fáradt koldus a park
fakó lócáján.
Száraz kenyerének
szárazabb morzsái
a nap utolsó sugaraival
hullanak a fűre.
A madarak
napfényt csipegetnek.
Nyári emlék
Harapásnyom az a dinnyén,
nem lék!
Kavarog bennem száz nyári
emlék.
A patak útja
Hegyoldalról
dudorászva
fut a kis patak,
botladozik,
hasra esik,
de továbbszalad.
a lónak azért építenek...
a lónak azért építenek
olyan nagy istállókat –
nem tudod?, tényleg nem tudod?
akkor én megmondom! –
A cinkének...
A cinkének van vityillója,
vivátoz már reggel óta.
És új cipője?
Azt nem látom,
mert folyton illeg-billeg, billen, berreg, begyeskedik,
itt egy, ott egy.
Egyszeriben többen lettek?
Meghozom a tavaszt
Behavazott papiron
kilenc betű –
kilenc apró nyuszinyom.
Behavazott papírra
zöld és lila
csíkokat, pöttyöket rajzolok.
Zöld és lila, zöld és lila –
kilenc apró ibolya.
Farsang
Vízkeresztre farsang
vigassága támad –
vasárnap a lányok
házról házra járnak.
Apukámnak hatalmas a bajsza,
több éve már, hogy alig vágott rajta.
Ápolgatja, kenegeti, a végét jól megpödri,
a jobb fele sehogy sem sikerül neki.
Társas (részlet)
Nem akarok hencegni,
de én elég sok tárgyat hazahoztam már,
elég régóta gyűjtöm őket a polcomon,
csigaházat, gesztenyét, kavicsot,
dobókockát lekopott pöttyökkel, csavaralátétet,
kerék nélküli Hot Wheels Jaguart,
gallyakat csúzlinak meg ilyesmit.
2. oldal / 14