Mesetár
Puszkapiszka szurtörpe
Ott lakik a bajuszban, tanyája a szakáll, rétje a borosta. Ha vicsorog, így csinál, hogy grrrr. Ha nem, akkor is.
Reggelente papa ébresztett. Akkorra már elkészítette a reggelit, ott várt minket az asztalon, az étkezővel kiegészített nappaliban. Kitárta a zsalukat, és hátulról láttam alakját az ablakmélyedésben. A környéket fürkészte: a tetőket és ott, egészen távol a Gare de l'Est üvegtetejét.
Részletek a Bartók (Pozsonyi mesék) című könyvből
A fából faragott királyfi szinte repdesett az örömtől, mikor megtudta, hogy Pozsonyba költöznek, mert a Mamának ott sikerült munkát találnia. Pozsony koronázó város, ahol eddig tizenkilenc koronázás zajlott: tizenegy király és nyolc királyné fejére tették itt a koronát. Ő lehetne a huszadik megkoronázott!
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kismalacka túr, Ungon innen, Bergen túl volt egyszer egy falu, amelyet úgy hívtak, hogy Kutyaháza. Élt abban a faluban egy jóravaló öreg özvegyasszony a fiával, aki éppen csak a minap tért haza a katonáskodásból.
A majom egyszer meglátott egy szigetet az óceánban, amelyen nagyon sok gyümölcs termett, megszólította hát a kócsagot:
– Testvér, vigyél át a szigetre, hadd egyem abból a szép gyümölcsből!
Bíborka, Bársonyka és Babocska elindultak az anyukájukkal hétfő délután a Szépkislány parkba, de hiába keresték a nagylányhintákat, mindkettőnek csak a hűlt helyét találták.
A világ tetején, málnalekvárfellegek és rózsaködök között lakott az Illatok és Hangok Őrzője. Arca, akár az aszalt alma, oly édes, és éppoly ráncos is. Mosolya színtiszta muzsika. Tarka kunyhója telis-tele volt fiókokkal, melyekben a rég elfeledett illatokat és hangokat tartotta.
Ostorcsattogás és kiabálás zaja törte meg a cirkusz porondján a próba megszokott hangjait. Nagy volt a sürgés-forgás, mindenki szorgalmasan gyakorolta a számát. De nem akármilyen cirkusz volt ám ez! Az összes artista nyúl volt. A zsonglőr, a légtornász, a kötéltáncos, az erőművész, de még a kígyóbűvölő is, aki a locsolócsővel gyakorolt.
Volt egyszer tizenkét gothami ember. Elmentek halászni. Egy részük bement a vízbe, a többiek meg a szárazon maradtak. Visszaútban megszólal az egyik:
‒ Veszedelmes dolog az ilyen halászat. Adja isten, hogy egyikünk se veszett volna oda!
Volt egyszer egy király, akinek a népét három nyavalya kezdte gyötörni, búskomorságtól szenvedett, gyorsan öregedett és nem születtek gyermekei. Ki is hirdette a király, hogy annak adja a fele királyságát, aki képes megszabadítani a népét ettől a sok csapástól. A csodadoktoroktól kezdve a válogatott cigánylegényekig mindenki próbálkozott a gyógyítással, de senki nem járt sikerrel.
11. oldal / 18