Mesetár

 

Megfőtt az ebéd, aztán kihűlt, a Sárkánylány újra megmelegítette, aztán megint kihűlt, és Süsüke még mindig nem jött meg! A Sárkánylány először mérges lett, azután ideges, azután aggódott. Percenként kiküldte Süsüt a barlang elé, hogy figyeljen, meg jól nyissa ki a szemét.

 

Egyszer volt, hol nem volt, azelőtt, hogy minekutánna lett volna, de hogy, hogy nem, még ma is megvan egy falucska, abban egy házikó, azon egy ablakocska. Azon az ablakon szoktam én kinézni a nagyvilág veteményeskertjére.

 

Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk. Amolyan pöffeszkedő, cafrangos szegélyű. Bent laktak egy rozoga szekrény legrozogább fiókjának legalján.

 

A Mágikók háza

Kornél délutáni sétára indult. Három kört kellett mennie a háztömb körül, nem futva, de nem is sétafikálva, erőteljes gyaloglásban, hogy a könnyű testmozgástól megéhezzen vacsora előtt. Anyja megigazította nyakán a könnyű sálat, egy puszit nyomott az arcára, és szelíd erőszakkal kitolta az ajtón.

 

Influenza az óvodában

Emma bánatosan hámozta le magáról a rózsaszín kabátját.  Nem volt kedve ma oviba jönni. Nyirkos, ködös volt a reggel, mintha egy boszorkány a seprűjével szürkévé festette volna az égboltot. A napocska is megijedhetett a szürkeségtől, mert egyetlen sugarát sem küldte elő kikukkantani... És ez azt jelenti, hogy ma nem mennek ki az ovi kertjébe.

 

A kutya fája, füve, bokra - Pudlimász kertészkedik

Egyik nap különös járgány érkezett Imbusz mester autószerelő műhelyébe. Először is alig fért be, olyan nagy volt. Másodszor pedig durrogva pöfögött és rettentő lassan ment.

‒ Imbusz mester, valószínűleg egy tankot hoztak! ‒ rohant hátra Pudlimász a mesterért.

 

Az éjszakát Marcsi a diófa alatt töltötte, és aznap sokáig nem tudott elaludni. Hajnal felé elnyomta végre az álom, ám a nyugtalan alvásból hamar fölébredt. Reggel látta, ahogy Borka iskolába megy, de nem mert odamenni hozzá. Aztán Anya tejet öntött Marcsi tálkájába.

 

Apa hatalmasat sóhajtott, amikor körülnézett: vajon hogyan fogja a sátrat meg ezt a rengeteg holmit beszuszakolni az autóba?! Ráadásul Anya épp most hozott  egy újabb, enni- és innivalóval megrakott kosarat. Szerencsére azonban rengeteg ide-oda tologatás meg ki-bepakolás után mégiscsak befért minden. Indulhattak a tengerpartra. Bori borzasztóan izgatott volt...

 

Amint a kikötőbe értek, Apa felélénkült, és hadonászni, mutogatni kezdett.

– Nézzétek, gyerekek! – rikoltotta. – Hány és hányféle különböző hajó, bárka, csónak, sajka, lélekvesztő szeli a világóceán hullámait. Van köztük fényjelző hajó, vontató, daruhajó, luxusjacht, evezős- és motorcsónak, vitorlás és gőz- és... kérdezzetek bátran, ha bármit tudni akartok a hajózásról! A kisujjamban van az egész!

 

‒ Hol bujkálsz, Simafül? Gyere elő! Hallod! Zinka benézett az összes szobába. Kereste a garázsban, a padláson, a szekrényben, a könyvek mögött, sőt még a vázában is, de a barátját sehol sem találta. Kezdett aggódni, mert tudta, ha nem muszáj, Simafül egy tapodtat sem moccan el mellőle. Miért is tenné, amikor együtt kétszer olyan vidámak és kétszer olyan erősek, mint egyedül! Zinka, a varázsköpenyes lány és Simafül, a hurkatestű kutya.

11. oldal / 17