Mesetár
Hova lett Sündör!?
Niru egy hajnalon nagy viharra ébredt. Olyan erővel szakadt az eső, hogy apró házának teteje alig bírta a víz súlyát, megroppantak a tetőlécek. Magára vette esőköpenyét, kilépett, és akkor látta, hogy a ház előtti ösvény patakká duzzadt, lombos ágakat sodort a víz.
Hol volt, hol nem volt, hát persze, hogy Vágán, ahol az embereknek úgy vág az eszük, mint a szenci borotva, élt egy szegény özvegyasszony a lányával, Mariskával. Olyan szép volt ez a Mariska, hogy minden tükör azt szerette volna, hogy belenézzen.
Az első ötlet
Mindenki azt mondja, hogy furcsa vagyok, gondolta a sörényes hangyász. ‒ Olyan furcsán nézel ki ‒ állítják.
‒ De furcsa vagy, sörényes hangyász.
A disznó egyszer kapott valami kutyabőrös írást, szabadságlevelet. Őrizte, mint a szeme fényét, éjjel-nappal magával hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi útra, nem vihette el a szabadságlevelet.
Se szeri, se száma annak a sok szép könyvnek, amit a magyar szabadságharcról írtak. Hát még a megíratlan történet mennyi, amit csak egyes vidékek szájhagyománya őrzött meg! Erdő az, nem berek, tenger az, nem patak, vagy legalább az lehetne, míg újabb zord idők el nem temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.
Részlet a Lili és Boti manói című könyvből
Lili napokig azon gondolkodott, hogy lehetne megúszni a félévi bizonyítvány előtti utolsó matekdolgozatot, de sajnos sem a várva várt influenzajárvány nem tört ki, sem rendkívüli hószünetet nem rendeltek el.
Egyszer volt, hol nem volt... Na, azért ez így nem igaz. Nem egyszer volt, hanem már nyolcszor, nyolc éve minden évben egyszer. Azt is tudjuk pontosan, hogy hol: Csörgeváron a Csölösz-tó partján, egy sziklára épült, tündérlakta várkastélyban.
Részlet a Bögreúr meséi című könyvből
Rufusz Rafael már elmúlt öt éves, de még mindig többnek mondja magát, ha azt kérdezik tőle, mennyi idős. Szeretne már iskolás lenni. Meg szemüveges, és szívesen kopaszodna is.
Részlet Az ellopott nagymama című könyvből
Összegyűltek egyszer a tolvajok, hogy királyt válasszanak maguknak. Hogy mennyien voltak, senki nem tudja, mert szép számmal akadtak köztük olyanok is, akikről rendes körülmények között mindenki azt hinné, hogy tisztességes emberek. Csak annyi bizonyos, hogy tengernyien lehettek, mert még a puszta névsorolvasás is hét álló esztendeig tartott.
A kormorán is, meg a dunnalúd is szeretett volna szert tenni jó meleg mellényre. Igen ám, de csak egyetlen ilyen pihés madárruha volt, ők meg ketten vetélkedtek érte. Egyik sem akart engedni. Félő volt azonban, hogy míg civakodnak, ez az egy is elvész, azért hát megegyeztek, azé lesz a tollmellény, aki másnap reggel korábban ébred fel, és hamarabb mutatja meg a másiknak a tengerből felkelő napot.
9. oldal / 18